Madhouse 14. rész

Madhouse - 14. rész - Búcsúzás


Másnap Tom egyszerre vidáman, de egyszerre szomorúan nyitott be Bill szobájába. Nem akarta otthagyni arra a három napra, de már tényleg rég látta az apját, akinek már szólt róla, hogy hazalátogat. Nem vonhatta vissza.
Bill egyből felállt, és köszönés nélkül Tom előtt termett, aztán megcsókolta.
- Nem akarom, hogy elmenj.
- Csak három nap. Kibírjuk. Rendben?
Bill halványan elmosolyodott és bólintott. Három nap talán nem is lesz olyan rossz. 

Tom újra megcsókolta, közben pedig Bill hátát simogatta. Bill hátrálni kezdett, amíg a háta a falnak nem ütközött, de a csókot egy pillanatra sem szakította meg.
- Szeretlek, ugye tudod? - tette fel a költői kérdést Tom, miután elváltak egymástól.
- Én is szeretlek. Az életemnél is jobban.
Tom újra megcsókolta, hogy elhallgattassa, aztán finoman az ajkába harapott, mire Bill halkan felsóhajtott. Tom lassan az ágy felé vezette, Bill pedig erőszakosan rálökte Tomot, aztán a csípőjére ült. Tom egyre erőszakosabban csókolta Billt.
Egy pillanatig sem érdekelte őket, hogy hol vannak - a falak végtére hangszigeteltek voltak.
Tom hirtelen fordított az álláson, így ő került felülre, mire Bill a karjait a nyaka köré fonta. Tom lassan elkezdte a ruhákat lefejteni Billről, aztán a sajátjaitól is megszabadult. Már csak az alsónadrág volt mindkettőjükön.
Tom fél kézzel Bill hajába túrt, a másikkal támaszkodott. Bill hirtelen lehúzta az utolsó zavaró ruhadarabot is, végül Tom is követte a példáját. Bill hasra feküdt az ágyon, Tom pedig fölötte térdelt. Végigfuttatta ujjait Bill gerince vonalán, akit ettől kirázott a hideg és kéjes sóhaj hagyta el ajkait.
- Ne kínozz már - nyögte. - Csak csináld!
Tom hallgatott rá és egy nyögés kíséretében belé hatolt. Bill összeszorította a fogait és belemarkolt a takaróba. Tom egy ideig mozdulatlanul maradt, aztán mozogni kezdett, egyre erősebben és gyorsabban. Bill halkan sóhajtozott és nyögdécselt, ahogy Tom egyre mélyebbre hatolt benne. Néhány perc múlva majdnem egyszerre mentek el mindketten.

Tom elfeküdt az ágyon, Bill pedig félig rajta, a fejét Tom mellkasára hajtotta. A testük összetapadt az izzadtságtól és még mindig szaporán vették a levegőt. Elvarázsolva néztek egymásra, mindkettejük ajka félmosolyra húzódott. Nem akarták, hogy ennek a napnak vége legyen.

Egy ideig még pihegve feküdtek egymáson, aztán Tom mocorogni kezdett, Bill pedig leszállt róla - egyből tudta, hogy Tomnak mennie kell. Sietősen magukra kapták a ruháikat, aztán megálltak egymással szemben, és mélyen a másik szemébe néztek.
- Hiányozni fogsz - mondta Bill.
- Te is. Nagyon.
Tom még utoljára magához ölelte és megcsókolta Billt, aztán kiment az ajtón. Bill pedig egyedül maradt.

Másnap késődélután Tom apja háza előtt parkolt le. Becsapta a kocsiajtót maga után, elindult a ház felé és kopogás nélkül bement. Jörg egy újság mögül pillantott fiára, és egyből felállt a fotelból.
- Csakhogy megjöttél, fiam - mosolygott. - Milyen volt az út?
- Amilyen átlagosan szokott lenni egy utazás - vont vállat. - Tudod, hosszú.
- Elfáradtál vezetés közben, igaz? Menj és pihenj le. Vacsorára rendelek valami kaját, és közben megbeszélünk mindent, jó?
- Persze. Kösz.
Azzal el is indult az otthoni szobája felé. Felment a lépcsőn, és amint a szobába ért, végigfuttatta a tekintetét mindenen. Ugyanolyan, ahogy hagyta, Jörg nem nyúlt hozzá semmihez sem. Halványan elmosolyodott, aztán ledobta magát az ágyra.

Előhúzta a telefonját, kikereste a névjegyzékben Billt - ami nem volt nehéz, hisz az elsők között volt -, és rányomott a hívás gombra. Bill egyből felvette.
- Szia - köszönt Tom. Mosolygott, hiába tudta, hogy Bill ezt úgysem láthatja,
- Szia.
- Csak gondoltam, felhívlak. Néhány perce érkeztem meg.
- Már hiányzol... Hogy bírom ki még holnap és holnapután is ezt?
- Te is hiányzol nekem.

Több, mint fél órát beszélgettek, amikor kopogtak Tom szobája ajtaján.
- Mennem kell, apám kopog - sóhajtott Tom.
- Menj. Majd beszélünk még valamikor.
- Szeretlek.
- Én is.
Aztán kinyomta a telefont és elindult. Jörg az ajtóban várta, a kezében egy pizzás dobozzal.
- A barátnőddel beszéltél? - kérdezte. - Azzal a Riával? Csak mert kihallottam egy szeretleket... De nyugi, csak ennyit, nem hallgatóztam.
- Nem, vele már szakítottam - rázta meg a fejét Tom.
Közben elindultak a lépcsőn lefelé az ebédlőbe.
- Hogyhogy?
- Elhidegültem tőle.
- Pedig szép pár voltatok együtt. Na, és az új hogy néz ki?
Tom szándékosan nem említette meg apja előtt, hogy férfiról van szó, csak leírta Billt. Pont úgy, ahogy egy lányra is illene.
- Hát... hosszú, fekete haja van, meg piercing van a szemöldökében és a nyelvében, magas és eszméletlenül szexi.
Közben leültek az asztalhoz és belekezdtek a pizza elfogyasztásába.
- Hogy hívják?
- Nem hiszem, hogy akarod tudni.
- Miért ne akarnám?
- Mindegy. Nem érdekes. Esetleg valami más?
- Milyen valami más?
- Tudni akarod az igazságot?
- Tessék? Mit beszélsz itt össze-vissza?
Végképp elvesztette a fonalat.
- El kell mondanom - sóhajtott fel Tom. - Igazából nem nőről van szó... Hanem férfi.
- Hogy micsoda?
Jörg felállt az asztaltól. Nem akarta elhinni. Lassan lecsillapodott és visszaült, aztán felsóhajtott.
- Tudod mit? - kérdezte. - Nem zavar. Ha férfi, akkor az. Nem tehetsz róla, hogy beleszerettél.
Tom rámosolygott az apjára. Nem épp erre számított. Hanem arra, hogy Jörg üvöltözni fog vele, de ez nem történt meg. Egész jól reagálta le ahhoz képest, ahogy egyébként tehette volna.

1 megjegyzés:

  1. Jáááj!végre megtörtént a +18-as dolog!imádlak és imádlak,mondtam már,hogy imádlak? XDDD (nah jó,szerintem már megőrítelek az imádásommal)

    VálaszTörlés