2014. december 9., kedd

Bad Boy 7.

Sziasztok! :)
Igyekszem kicsit belehúzni az írásba, hogy gyorsabban jöjjenek a részek. A Bad Boyból ezen kívül még egy rész van, szóval nemsoká véget ér. De jó olvasást hozzá addig is, és az előző bejegyzésben lévő beküldéses funkciót is igénybe lehet venni.




Bad Boy - 7. rész - Érthetetlenség


A szobába belépve Tom bezárta az ajtót maguk mögött. Ahogy az becsapódott, Bill agyában is a helyére kattant valami. Hirtelen ötlettől fogva eltolta magától Tomot, és hátrált tőle egy lépést, mire a másik csak értetlenül bámult rá. Megint nem tudta megérteni, hogy mi baja van. Igazából az egész srácot nem tudta megérteni - próbálta felfogni a gondolkodásmódját, de nem tudta. Valamiért az egyik pillanatban teljesen jól elvoltak, a másikban pedig nagyon nem. Sose jutottak egyről kettőre, mintha csak egy helyben toporogtak volna - állandóan ugyanaz a hirtelen váltásos sztori.
- Nem bírlak megérteni - szólalt meg Tom sóhajtva.
- Néha én sem magamat. Nem tudom, mi a francot akarok tőled, és hogy miért.
- Nem tudod, mit akarsz... de azt nagyon.
- Igen. Vagyis nem tudom. Olyasmi.
Tom halványan elmosolyodott. Úgy tartják, és mondani is szokás, hogy a szeretet és a gyűlölet között vékony határ van. Bill pedig, nagyon úgy tűnt, hogy kifogta magának ezt a hajszálnyi kis határvonalat, és azon táncolt. De ez nem volt baj, hiszen Tom szerette a kihívásokat. Csak azt kellett elérnie, hogy ne a határon, hanem azon belül legyen.
- És most pedig... Menj el, oké? - szólalt meg Bill egy rövidke kínos csend után.
- Miért?
- Csak menj el. Át kell gondolnom... mindent. Talán működhet, idővel. De most még én sem értek semmit.
Tomnak nem kellett több, azonnal megfordult és kilépett az ajtón. Ahogy becsukta maga után, még pár percet ott időzött. Ha jobban belegondolt, ez is egy lépés volt.

Még aznap este a Fallenben időzött. A klub egyik szélső részében elhelyezett bőrkanapén csövezett barátai társaságában, noha aznap nem volt fellépésük. Most szórakozni, nem szórakoztatni jöttek.
- Mindjárt visszajövök - mondta, miközben felállt, mire a többiek csak bólintottak. A tippjük megvolt, hová megy.

Bill, ahogy még kissé távolabb meglátta a közeledő Tomot, valami olyasmit morgott, hogy el kell intéznie egy gyors telefont, ami kiment a fejéből, de máris visszajön - és azzal a lendülettel el is tűnt a pult mögötti hátsó ajtónál, egyenesen ki a sikátorba. Természetesen társainak azonnal leesett, hogy a telefonálásnak ehhez semmi köze sincs.
Amint Tom odaért, Leon azonnal kapcsolt és megszólalt.
- Gyere, kimehetsz itt hátul - mondta, és félreállt. - Kiment, valahol a sikátorban van. Ha besértődik, akkor is oda megy. Egyenesen, szemben lévő ajtó.
- Kösz - mosolyodott el Tom halványan.
Megkerülte a pultot, hogy mögé mehessen, aztán onnan ki az ajtón. Azonnal, amint kiért, megpillantotta Billt az ajtótól kissé távolabb, aki éppen nem abba az irányba nézett. A falnak dőlve állt, és egy szál cigit szívva múlatta az időt.
- Menekülnél előlem, mi? - kérdezte Tom, ahogy lesétált a lépcsőn.
Bill meglepetten kapta rá tekintetét.
- Miért, előled ki nem menekülne? - válaszolt vissza kérdéssel Bill, miközben kifújta a füstöt. Láthatóan halál nyugodt volt, a hangjában a legkisebb idegeskedést nem lehetett érezni, ahogy az arcáról is az tükröződött, hogy nem érdekli. - Ki engedett ki?
- A srác. Az álpasid.
- Nagyszerű, akkor most szépen elraktároztam az információt, miszerint ki fogom nyírni. De térjünk a lényegre. Mit akarsz?
- Csak annyit akarok tudni, hogy mire jutottál. A reggeli incidens utáni kijelentésed, tudod. Hogy ezt még át kell gondolnod.
- Holnapra meglesz a válasz.
Tom elnevette magát. Látható volt, hogy mindketten a saját igényeik szerint csavargatták a szálakat. Jó kis játék volt, és még mindig nem ért véget. De végül is, Vegas erről szólt. Mindenki játszott mindenkivel - csak az volt a választási lehetőség, hogy szenvedélyes, mocskos vagy egyenesen veszélyes játékot akarnak-e játszani az illetők.
- Holnapra meglesz... - ismételte meg Tom Bill szavait. - Ez pontosan - mondta, miközben ellenőrizte az időt a mobilján - fél óra.
- Rohadj meg.
- Holnapot mondtál. Amint éjfél lesz, az már akkor van.

Bill felsóhajtott, aztán ledobta a csikket és eltaposta.
- Valahogy érzem, hogy nem fogod olyan könnyen feladni - szólalt meg pár másodperc után.
- Én meg tudom, hogy nincs ellenedre.
Bill akaratlanul is, de halványan elmosolyodott. Aztán meg csak hagyta, hogy Tom közelebb menjen hozzá pár lépést, és összetapassza ajkaikat.
- Néha tényleg nincs, ennyiben igazad van - vigyorodott el újra.
Tom erre valami olyasmit morgott, hogy ő megmondta, aztán újra megcsókolta.
- Tudod, ezt talán egy zártabb helyen kellene folytatnunk - szólalt meg Tom újra, ahogy egy pillanatra elváltak egymástól. Ezután meg sem várta Bill reakcióját, csak egy gyors mozdulattal felkapta, mire a másik szorosan a nyaka köré fonta a karjait.
Tom ezután visszaindult az eddig nyitva hagyott személyzeti ajtóhoz.
- Bal oldal - mondta Bill két csók között, ahogy Tom belépett vele az épület falai közé.

2 megjegyzés:

  1. Áh! Itt...? ITT?! xD Oh,my Godness, why?? juuuuuj nagyon jó lett, csak így tovább ;) ( tovább...tovább. Tovább! *^* )

    VálaszTörlés