Bad Boy 4.

Sziasztok! ^^

Itt vagyok nektek az új résszel, ami már azért érdekesebb, hogy is mondjam, khm... :D Na mindegy, lényeg a lényeg, ezt a sztorit teljesen befejeztem, nem lesz egy lexikonhosszúságú, de már a következőbe is belekezdtem, úgyhogy nem kell csüggedni. ^^ Jó olvasást hozzá! ♥

Bad Boy - 4. rész - Viszlát, drágaságom

Nem magyarázkodom, inkább megmutatom. Ahogy ezek a szavak elhagyták Tom száját, meg sem várta, hogy Bill reagáljon, újra az ajkaira tapasztotta az övéit, miközben hátrább tolta, egészen a falig. Bill nem ellenkezett, engedelmesen a falnak nyomta a hátát, és átkarolta Tom nyakát.
- Rohadtul nem fognak visszajönni, ahhoz túlságosan ismernek. Direkt hagytak itt minket, szóval nyugodtan lehetünk - mondta Tom, megszakítva a csókot egy pillanatra.
- Te csak kussolj, seggfejkém, magamtól is rájöttem. Bírom a hülye játékaitokban, hogy mindent előre látok - vigyorodott el. - De tetszik.
- Tudtam, hogy tetszeni fog - harapott Bill ajkába finoman. - Olyan kis aranyos vagy, amikor duzzogsz és próbálsz leoltani.
- Egyáltalán nem duzzogtam. Inkább folytasd - mosolyodott el Bill halványan.
Tom hallgatott a tanácsára, úgyhogy újra megcsókolta, ezáltal már durvábban, mint az eddigiek. Erőszakosan tolta át a nyelvét Bill szájába, aki, ha akart volna, akkor sem tudott volna ellenkezni. De nem akart. Ugyan csak előző éjszaka ismerték meg egymást - bár még ez is túlzás arra, ami köztük van -, és szinte semmit nem tudott Tomról a nevén kívül, egyáltalán nem érezte helytelennek, amit csinálnak. Miért érezné annak? Előre tudta, hogy úgyis csak egy futó kaland lesz. Ma éjjel még itt vannak, fűtől kissé kába állapotban, egymást csókolva, néhány nap elteltével el is fogják felejteni, hogy valaha találkoztak.
Bill közelebb passzírozódott a falhoz, ahogy Tom az ágyékát az övének nyomta, és felnyögött tőle, ahogy nadrágon keresztül is megérezte a másik merevedését. Tom magabiztosan elmosolyodott, és megszólalt.
- Tetszik, mi? - kérdezte huncut mosollyal a szája sarkában.
- Ne pofázz már annyit, bassza meg! - forgatta Bill a szemét, és ezúttal ő harapta meg Tom ajkát.
Tom óvatosan elmosolyodott Bill reakciójára.
- Ezt igennek veszem - mondta.
Ezután tényleg csendben maradt, inkább lefejtette Billről a pólót, és a nyakát halmozta el csókjaival, a másik pedig ezt halk nyögéseivel díjazta, és fel sem tűnt neki, hogy már Tom nyakába csimpaszkodik, szinte csak ezzel megtartva magát - egyébként úgy érezte, hogy azonnal összeesik. Tom ezután a saját pólóját rángatta le magáról, és ledobta a földre. Szép lassan a többi ruha is lekerült róluk, és amint teljesen meztelenek voltak, Bill ösztönösen szembefordult a fallal, és fél karral nagyjából nekitámaszkodott. Engedte, hogy Tom félresöpörje a haját, ezután, mikor hátulról óvatosan a nyaka hajlatába harapott, felsóhajtott.
- Meddig akarod még hagyni, hogy szenvedjek? - kérdezte Bill szúrósan két nyögés között.
- Semeddig, befejeztem a szadizásodat - vigyorodott el Tom.
Ahogy mondta, nem szadizta tovább, hanem a lényegre tért. Mivel egyikük sem akart a mocsokkal borított földre lefeküdni, állva maradtak. Tom így hatolt be Billbe egy határozott mozdulattal, aki erre hangosan felnyögött. Tom elégedetten elmosolyodott, és szinte egy pillanatot sem várva lökött egyet a csípőjével - aztán még egyet. Eleinte lassú tempót diktált, aztán gyorsabbra váltott. Ajkaikat egyre több és hangosabb nyögés és sóhaj hagyta el, ahogy haladtak a végcél felé.

Először Bill élvezett el hangos nyögés kíséretében. Érezte, ahogy a teste görcsbe rándul, ahogy meg sem bír mozdulni, ahogy a háta megfeszül. Tomnak se kellett már sok, csak pár másodperc volt a különbség, Bill után ő is szinte azonnal elment.

Néhány perc múlva, miután kifújták magukat, a ruháikat rángatták magukra.
- Remélem, tudod, hogy ez semmit sem jelentett - jegyezte meg Bill, miközben felvette vékonyka kabátját. Nem cipzározta be, úgy indult el, de búcsúzóul még egy puszit nyomott Tom arcára. - Viszlát, drágaságom - vigyorodott el, aztán kilépett az épületből.
Tom perceken keresztül állt ott mozdulatlanul, miután egyedül lett hagyva. Most ő volt az áldozat, életében először - és nem hagyta magát veszíteni; eldöntötte, hogy benne marad a játékban.